Dúla: A dúla asszonytársi segítő, nem pedig szüléskísérő szakember. A dúla lehet végzettségét tekintve bármi, háztartásbeli vagy bármilyen orvos, a szülésnél képesítésétől függetlenül a vállalása. Azt vállalja, hogy jelenlétével minden körülmények között segíti a szülő nőt, szükség szerint a szülő nő családját, és az ő érdekében, az ő támogatására és vele van a szülésnél. A dúla mind kórházi, mind kórházon kívüli szülésnél tudományos bizonyítékokkal igazoltan javítja a szülés minőségét, a szülészeti mutatók jobbak. Ritkábban van szükség oxitocinra, kevesebb a császármetszés, nagyobb a valószínűsége a spontán hüvelyi szülésnek, csökken a szülés alatti fájdalomcsillapító gyógyszerek használata, az újszülöttek jobb állapotban születnek (ritkábban van szükségük születésük után speciális ellátásra), és végül, de nem utolsósorban a nők elégedettebbek a szülésükkel, ha dúla is van velük  (https://evidencebasedbirth.com/the-evidence-for-doulas/).

Kitolási szak: lásd nyomakodási szak

Nyomakodási szak: A régi magyar bábák használták ezt a kifejezést a ma elterjedt „kitolási szak” helyett. A „nyomakodási szak” és a „kitolási szak” kifejezés között éppen olyan különbség van, mint a szülésvezetés és a szüléskísérés között. A nyomakodási szak kifejezés arra utal, hogy a kisbaba úgy születik meg, hogy a szülőcsatornába nyomul majd azon átnyomakszik a méh összehúzódásának eredményeképpen „Van egy erő, amely eljön a nőkhöz és magával hoz egy gyermeket” (Penny Armstrong és Sheryl Feldman: A születés művészete). A kitolási szak pedig azt jelenti, hogy a szülésvezető orvos vagy szülésznő külső irányítással mondja meg, hogy a nő mikor és hogyan nyomjon. Jó esetben a méhösszehúzódásokkal szinkronban van a külső irányítás, de általában a tolási ingert nem várják meg, hanem a méhszáj eltűnését követően a nő saját erőből tolja ki a kisbabát a méhizom emberfeletti ereje nélkül. Gyakran előfordul, hogy ez nem sikerül, olyankor az ún. „Kristeller műfogással”, vákuum kiszívással, fogóműtéttel segítik ki a kisbabát.

Szüléskísérés: Amikor a szakemberek (szülész-nőgyógyász és/vagy szülésznő és/vagy független bába) a szülés menetébe nem avatkoznak bele, hanem szaktudásukat arra használják, hogy az esetleg fellépő komplikációt észrevegyék, és ha kell, azonnal megkezdjék a szükséges beavatkozást, közben konzultációt, illetve szállítást kérjenek. Addig viszont – amennyiben az anya és a baba szülés közbeni aktuális helyzete nem indokolja – semmilyen beavatkozás nem történik. A beavatkozást csakis akkor végzik el, hogyha annak elhagyása károsabb lenne az anyára és/vagy a babára, mint magának a beavatkozásnak a kockázata. Szülést kísérni lehet intézetben vagy intézeten kívül.

Szülésvezetés vagy a szülés levezetése: Olyan szülészeti gyakorlat, amikor a szülészorvos a szülés folyamata fölötti irányítás fenntartása érdekében beavatkozásokat végez. Ilyen beavatkozások többek között a burokrepesztés, szülésindítás, szülésgyorsítás, a méhszáj kézzel való tágítása, infúzió vagy ún. „branül” rutinszerű bekötése, hasra gyakorolt nyomás. Az intézményesített szülésvezetés alapja a kórházi protokollhoz alkalmazkodó rutin. Eredete az 1700-as évekre vezethető vissza, amikor megjelentek a csupán problémás szülésekkel foglalkozó szülésmesterek. Maga a szülésvezetés az ötvenes évektől terjedt el, amikor a szülés medikalizálódott és intézményi szabályozás alá került. Egyúttal átvették a bábáktól ezt a területet a szülészorvosok.

Mivel a szülésvezetés beavatkozásokon alapul, csak kórházban fordul elő, mert minden beavatkozásnak, még a legkisebbnek is van kockázata, és ha rutinszerűen végzik a beavatkozásokat, nem pedig a helyzet adta szükségből, akkor felelőtlenség lenne kórházi háttér nélkül annak esetleges kockázatát vállalni.