Bábák közt

Minél mesterségesebb egy civilizáció – minél több öncélú eszközzel veszi körbe magát az ember –, annál er?sebben merül fel a természetesség igénye. Igaz ez a táplálkozásra, a lakberendezésre és az utódok világrahozatalára egyaránt. Az otthon szülés Európában és nálunk is minden n?nek alanyi joga. Az ellenz?k mégis vétkes felel?tlenségr?l beszélnek, a segít?ket pedig, ha bármi gond merül föl, vád alá helyezik. >>>

Október 5-én a hazai – a rendszerváltást követő kori – otthon szülés úttörőjét, dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt, független bábát bilincsbe verve vitte a rendőrség a Gyorskocsi utcai fogdába. Geréb Ágnes őrizetbe vétele előtt egy spontán induló szülésnél segédkezett, ahol komplikáció adódott, és az újszülöttet újra kellett éleszteni. Geréb, ha nem segít, mulasztást követ el mint orvos, és bűnös, de segített, és így is vétett. Vétett annak ellenére, hogy törvényi szabályozás nincs.

Magyarország falvaiban, tanyáin 1962-ig bábák segédletével hozták világra a gyerekeiket az asszonyok. Napjainkban egyre több anya választja, választaná azt, hogy természetes körülmények között, saját otthonában adjon életet gyermekének, ám hivatalosan hivatásos segítővel ezt nem teheti meg.
Kollár Dezsőné nyolcvanhárom éves, 1952 óta okleveles bába. Pest megyében, Kosdon él, és ott dolgozott nyugdíjazásáig, de kísért szülést a közeli Rádon, Pencen is. Gyerekek százai születtek a segédletével, sokan „mamának” szólítják.

– A bába tudja, a szülés természetes folyamat, és neki nem a segítés, hanem a kísérés a dolga. A jó szülésznő ráér. Hagyja, hogy az események megtörténjenek, de közben tudja, mire kell figyelnie, minek mi a jele, és mi teendő, ha komplikáció adódik – mondja Kollár Dezsőné.
Neki az első önálló szülésnél probléma adódott. Ma is emlékszik, hogy „az alvégen” élő család a negyedik gyerekét várta, és az asszony vérzett. A méhlepény elzárta a méhszájat. Tudta, azonnal kórházba kell küldeni. Jött a mentő, a váci kórházban megoperálták.

– Akkor nem volt műszer, ultrahang, nekünk az ujjunk hegye volt a harmadik szemünk – mondja. – A legtöbb szülés mégis komplikációmentesen, rendben lezajlott. Pedig a szegénységben, nyomorban akadt asszony, aki fészerben, más konyhai priccsen szült, hogy ne zavarja az alvókat, és sok helyen nem volt villany, csak egy gyertya.
Végigjárom a faluhoz tartozó Cselőtepuszta béreslakásait, a Bányatelep szoba-konyháit, melyek még emlékeztetnek az ötvenes évekre. Összefutok a bábaasszony által emlegetett, két jól megtermett, életerős férfival, akik a legkisebb babái voltak.

– Géza és Sanyi egy év különbséggel, alig több, mint egy kilóval született ’55 és ’56 tavaszán. Azt hittem, meghalnak, és fölkészítettem az anyákat. Inkubátor híján meleg vizes palackokat raktunk melléjük a pólyába, és éjjel-nappal cserélgettük. A Jóisten segített, rájuk kell nézni, mi lett belőlük! Két óriás, két boldog családapa – büszkélkedik Kollár Dezsőné.

olvassa el a teljes cikket itt >>>