Nagymamám egy gyermekét a háború alatt szülte meg. Készült erre, magához vette a szükséges kellékeket, tiszta lepedőt, és várt. Egyedül a háborúban, egy üres házban nagyon félhetett, és az ablakon kilesve várta a segítséget. Ő akkor csodának tudta be, hogy az utolsó pillanatban egy épp arra járó katonaorvos a segítségére volt. Nagyanyám sokszor elmesélte ezt a történetet, nagy hálával az ismeretlen, otthonszülést levezető orvos felé.

De nemcsak háborúban adódhatnak ilyen helyzetek. Egy éve, amikor Budapest határában egy taxis kényszerűségből szülésnél segédkezett, és a gyermek szerencsére nem csúszott ki a kezéből, mindenki tapsolt. Úgy tűnik, hogy a siker alapján ítéljük meg utólag az eseményt. Ha a segítség ellenére vagy esetleg vele összefüggésben mégis komolyabb baj, esetleg szerencsétlenség történik, a közvélemény azonnal a legsúlyosabban minősíti az eseményt. Pedig tudjuk, hogy ma is vannak olyan nők, anyák, akik felelősségük tudatában, megfelelő infrastrukturális háttér mellett, tiszta otthonban, kórházi elérhetőség mellett a háborítatlan szülést választják, de szeretnének hivatott segítőt maguk mellett tudni. Ha a segítők tevékenysége bűncselekmény, a szülőnők magukra maradnak, s jóval nagyobb veszélynek teszik ki magukat és gyermeküket, mintha lenne segítségük.

Olvassa el a teljes cikket itt >>>