Egyetlen hét leforgása alatt láthattam a magyar állam m?ködésének legjobb és legrosszabb formáját.
A legjobb formáját Kolontáron és Devecseren, ahol t?zoltók, ment?sök, rend?rök, katasztrófavédelmi szakemberek és katonák küzdöttek éjjel-nappal, hogy életet mentsenek, sérülteteket ápoljanak és enyhítsék a katasztrófa hatásait. A legrosszabb formája Geréb Ágnes n?gyógyász és bába üldözése, letartóztatása és fogva tartása. >>>

Amióta Magyarországra érkeztem, vagyis immár 24 éve, azt hallom, hogy a világ nem ismeri el a magyarok teljesítményét. Pedig a legtehetségesebb állampolgárok elismerése leginkább az adott állam dolga volna. Miközben Liu Hsziao-po, az állammal szemben fellépő és ezért 11 éves börtönbüntetését töltő kínai ellenzéki aktivista megkapja a Nobel-békedíjat, a magyar igazságszolgáltatás bilincsbe veri Geréb Ágnes doktort, és elmeorvossal vizsgáltatja meg, valójában azért, mert szembeszállt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakkollégiummal.

Idén júliusban Kötcsén Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes olyan állam szükségességéről beszélt, amely a lobbik, a politikai pártok érdeke helyett a közösségét szolgálja. Tökéletesen egyetértek vele. Ám húsz évvel a kommunista rendszer bukása után is él az, amit leginkább a hatalmon lévők önkényuralmi mentalitásának, illetve a hatalmon nem lévők szolgalelkűségének tekintek. A hatalmon lévőkön egyébként nemcsak a kormányt, hanem az erős gazdasági és szakmai érdekérvényesítő szervezeteket, üzletembereket, orvosokat, ügyészeket és bírókat, adóigazgatási és tisztiorvosi alkalmazottakat is értem. Meg a médiának azt a részét, ahol szerzők és szerkesztők – ahogyan a kommunista időkben fogalmaztunk – az utca emberével szemben a hatalommal azonosulnak. Holott egészséges demokráciában a médiának az állampolgárok és a fogyasztók érdekeit kell védelmeznie, ha kell, a hatalomgyakorlók visszaéléseivel szemben.

Geréb Ágnes harca nem csak az otthoni szülésről szól, amely mindig is az anyák egy részének megfontolt választása. Hanem arról, hogy Magyarországon is létezzen a szülés alternatív formája, amelynek középpontjában a szülő nő és az újszülött áll, akiket orvos helyett bába segít. Ebben a modellben a kórházi nőgyógyászok elveszítik egyeduralmukat, és sokan közülük igen jelentős jövedelmüket. A történet nem arról a 200-300 nőről szól, aki évente az otthoni szülés mellett dönt, hanem évi 90 ezer szülő nőről, és a rendszerváltás óta világra jött 1,8 millió újszülöttről.

Tudom, sok szülészorvos próbálkozik barátságosabb módszerek alkalmazásával a kórházon belül. Vannak, akik magukévá tették a háborítatlan szülés értékeit, és igyekeznek alkalmazni a kórházban. Ám az előírások, azok szellemisége és a szakma vezető testületei ellenük vannak. Magyarországon nagyon gyakran indítják meg a szüléseket a kórház vagy az orvos időbeosztásához igazítva. A kórházi statisztikák zöme felháborító módon titkos, de aki megnézi a KSH adatait, láthatja, miről beszélek. Hétvégén és ünnepnapokon sokkal kevesebben születnek, mint hétköznap. És az egyik orvosi beavatkozás a másikhoz, az egyik komplikáció a másikhoz vezet. Hányszor hallottam, ahogy egy nő azt mondja a szüléséről, hogy „hála istennek, túl vagyok rajta”. Hát csoda, hogy ilyen kevesen vállalkoznak második vagy harmadik gyermekre?

A teljes cikket olvassa el a HVG-n, itt >>>