OTTHONSZÜLÉS MAGYARORSZÁGON[1]

Készítette: VARRÓ GABRIELLA

2011. június

TARTALOMJEGYZÉK

I. Összefoglaló. 3

II. Bevezet?. 6

III. Kitekintés. 8

3.1. A bábai modell 8

3.2. Az otthonszülés nemzetközi megítélése. 9

3.3. Otthonszülés Magyarországon. 11

IV. Részletes kutatási eredmények. 13

4.1. A kutatásról 13

4.2. Általános adatok. 13

4.3. Otthonszül? populáció jellemz?i 17

4.4. Motivációk. 18

4.5. Terhesgondozás. 21

4.6. Komplikációk. 23

4.7. Rend?ri beavatkozás. 26

4.8. Otthonszült n?k és csecsem?ik egészségügyi ellátása. 27

4.9. Hivatali ügyintézés. 28

4.10. Panasztétel 30

4.11. Eljárás szül?k, szüléskísér?k ellen. 31

V. Hivatkozások. 33

I. Összefoglaló

 

 

Magasan iskolázott n?k a f?városból vagy környékér?l, akik els?sorban korábbi negatív kórházi tapasztalataik miatt választják az otthonszülést. Az átlagosnál lényegesen több gyermeket vállalnak: minden harmadik otthon szült családban három, vagy annál több gyermek nevelkedik. Amikor kiderült, hogy az otthonszülést választják, az orvosok egy része elutasította a további terhesgondozást. Minden hatodik gyermekorvos megtagadta az újszülött vizsgálatát.

Habár a szülés helyszínének és módjának megválasztása a n?k Alkotmányban garantált joga, az otthonszülést választók gyakran ki vannak téve a hatóságok zaklatásának és az egészségügyi dolgozók rosszallásának. A szabályozás hiányában az otthonszülést titkolózás övezte az azt választó családok részér?l, és elutasítás a különböz? intézmények és hatóságok oldaláról.

 

 

 

Többek között ezekre az eredményekre jutott az első átfogó, magyarországi otthonszülés-kutatás. A kutatási mintánkban szereplő, a hazai otthonszülések nagy részét lefedő 1095 otthonszülés vizsgálatakor arra voltunk kíváncsiak: kik, és miért választják a szülés ezen módját. Milyen tapasztalataik vannak az egészségügyi intézményrendszerrel és a különböző hatóságokkal.

 

Az otthonszülést választó családok társadalmi összetételét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy jellemzően mindkét szülő főiskolát, vagy egyetemet végzett, de legalább érettségizett. Miközben Magyarországon a születések száma folyamatosan csökken, ezek a családok a magyar átlagnál lényegesen több gyereket vállalnak: minden harmadik családban három- vagy annál több gyerek van.

 

A szülő nők ezen csoportja úgy érzi: a kórházak nem tudják nekik biztosítani a nyugodt, háborítatlan szülést. A magyar egészségügyi intézményrendszerről is sokat mond, hogy minden második nőnek volt már negatív tapasztalata a kórházakkal, ami erősen befolyásolta döntésüket, illetve a szülés levezetésének kórházi módjával kapcsolatosan is ellenérzéseik vannak. Így a nők 90 százaléka többek között a szükségtelen orvosi beavatkozásokat akarta elkerülni, amikor az otthonszülést választotta.

A nők kiszolgáltatottságát a kórházi szülésnél jól mutatja, hogy a vajúdás során kórházba kerülő nők 60 százaléka nem tudta, mi fog vele történni, mivel nem kapott semmilyen felvilágosítást az orvos által elvégzett beavatkozásokról.

 

A nőkben igen nagyfokú a bizalmatlanság az egészségügyi rendszerrel és szereplőivel, így a terhesgondozást végző szülész-nőgyógyásszal és a védőnővel szemben is. Ez megnyilvánul például abban, hogy minden huszadik várandós nem járt hivatalosan terhesgondozásra, illetve ha járt is rendszeresen, a nők fele nem árulta el, hogy otthon kíván szülni. Az otthonszülést felvállalókkal az egészségügyi dolgozók nagy arányban ellenségesen viselkedtek, ami esetenként odáig fajult, hogy az orvosok elutasították a terhesgondozását (minden nyolcadik várandós esetében), a gyermekorvosok pedig az otthon született újszülött vizsgálatát (minden hatodik orvos).

 

Az otthonszülés körüli titkolózás nemcsak a terhesgondozásra volt jellemző, hanem kórházba kerülés esetén is. Az egészségüggyel kapcsolatos negatív tapasztalatok, és a rendezetlen jogi helyzet miatt valószínűleg nem véletlen, hogy a nők harmada igyekezett eltitkolni a kórházi személyzet elől, hogy tervezett otthonszülés történt.

A szüléskísérők és a kórházi szakszemélyzet közötti együttműködésről sokat mond, hogy az esetek negyedében nem engedték be őket a vajúdóhoz. Kérdés, hogy az együttműködés hiánya - a vajúdás menetével kapcsolatos információk átadása - mennyiben késleltette a vajúdó ellátását.

 

A kutatásból az látható, hogy Magyarországon az otthonszülés erősen kriminalizálódott. Az otthonszülés háborítatlanságát nagyban veszélyezteti a nőket emiatt ért számtalan elutasítás és zaklatás. Az egészségügyi intézményrendszer szereplői és a hatóságok is több esetben úgy viszonyultak az otthonszüléshez, mintha bűncselekmény lenne. Ezt egyértelműen mutatja, hogy a szüléshez kihívott mentő nyolc esetben azonnal értesítette a rendőrséget is, két esetben pedig a kórház tett feljelentést, amiért az anya az újszülöttel saját felelősségre elhagyta a kórházat a szülést követően. Utóbbi azt is jelezheti, hogy az ambuláns szülésnek – más nyugat-európai országokkal szemben - nincs elfogadott gyakorlata Magyarországon, még ha a vonatkozó jogszabályok nem is tiltják.

A szülők egy részével szemben kiskorú veszélyeztetése miatt indult kivizsgálás, és az ÁNTSZ is több esetben faggatta őket az otthonszülés körülményeiről. Ha pedig a szülés alatti és szülés körüli bonyodalmakat meg is úszták, a szülést követően a gyermek anyakönyvezésénél ütközött nehézségekbe a szülők több mint negyede.

 

Azt tapasztaltuk ugyanakkor, hogy minden megpróbáltatás ellenére az otthonszülő nők mégsem tesznek panaszt még akkor sem, amikor úgy érzik, jogos lenne. A megkérdezettek negyede került olyan helyzetbe szülése kapcsán, amit sérelmezett, ugyanakkor csak alig 8 százalékuk tett lépéseket. A válaszadók borúlátását igazolta, hogy a panasztételnek az esetek kétharmadában nem lett semmilyen következménye.

II. Bevezető

Magyarországon becslések szerint évente 200-300 nő választja a kórházon kívüli szülést. Az otthonszülés hazánkban az európai országokhoz hasonlóan sosem volt tiltva, ugyanakkor azoktól eltérően 2011 áprilisáig szabályozva sem. Ennek komoly következményei voltak/vannak mind az otthonszülést választó családokra (elsősorban a nőkre), mind a szaksegítőkre (bábákra, doulákra) nézve.

Ugyan a nők alkotmányban szavatolt joga, hogy megválasszák szülésük helyszínét és módját, ezzel a jogukkal csak korlátozottan tudtak élni. Az otthonszülést kísérő bábák tevékenysége engedélyköteles; szabályozás hiányában azonban nem kaptak engedélyt munkájukhoz, ezért ha otthonszülésnél segédkeztek, szabálysértést követtek el.

A jogszabályi hiátus miatt 2010-ben egy várandós kismama a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz fordult; azt panaszolta, hogy a magyar állam megsértette a magánélethez való jogát, amikor nem tette lehetővé, hogy otthon hozza világra gyermekét, valamint szabálysértési szankcióval fenyegeti a segédkező bábákat. A bíróság helyt adott a panasznak és elmarasztalta a magyar államot.

A helyzetet tovább dramatizálta az a tény, hogy a bábák ellen folyamatosan eljárások, büntetőperek indultak – akár olyan, kórházban normálisnak számító esetben is, ha egy szülést követően az édesanyának erősebb vérzése volt. Míg Nyugat-Európában a bábák saját szakmai fórumuk előtt felelnek esetleges hibáikért, Magyarországon kizárólag büntetőeljárás keretében vizsgálják az ügyeket, melynek következtében  a bábák minden esetben a vádlottak padján ülnek.

A rendezetlen jogi helyzet miatt azonban nemcsak az otthonszülésnél segédkezők, hanem az otthonszülést választók is számtalan támadásnak voltak kitéve. Az elmúlt években sajátos gyakorlat alakult ki otthonszülések kapcsán: komplikáció esetén a mentőt nem egyszer rendőrautó is követte. Több családnak az egészségügyi intézményrendszer mellett a bűnüldöző szervekkel is meg kellett vívniuk harcukat, ha például az anya nem akart kórházba vonulni, vagy el akart jönni onnan.

A várandósság során nem egyszer a nőgyógyászati és védőnői terhesgondozás során kellett sérelmeket szenvedniük döntésük miatt, majd a szülés után a közigazgatási szervekkel kellett megvívniuk a csatákat.

 

Az utóbbi években a média reflektorfényébe került „bábaperek”, és a hozzájuk kapcsolódó civil akciók ráirányították a figyelmet az otthonszülés rendezetlenségére. Az otthonszülő nőket és családokat a hatóságok, egészségügyi és más hivatali szervek (ÁNTSZ, önkormányzat, védőnői szolgálat, rendőrség) részéről ért megkülönböztetés ugyanakkor láthatatlan maradt a közvélemény előtt.

Kutatásunk tárgya ezen szervek otthonszülőkkel szemben tanúsított magatartása volt a terhesgondozás során, a szülés alatt és azt követően.

 

Arra voltunk kíváncsiak, hogy

• mennyire jellemző, hogy az otthonszülés ténye miatt a szülő nő és család megalázó, sértő bánásmódban részesül fenti szervek, személyek részéről;
• az otthonszülésben résztvevők mekkora hányada szenvedett el feltételezhetően jogsérelmet;
• melyek a jellemző sérelmi helyzetek;
• sérelem esetén történt-e panasztétel az otthon szült nők részéről,
• indult-e vizsgálat tervezett otthonszülés miatt a szülők ellen.

 

 

 

 

 

 

III. Kitekintés

 

Az otthonszülés versus kórházi szülés a világban mindenhol időről-időre vita tárgyát képezi. Bár a köztudatban mindig Hollandiáról esik szó, ahol az otthonszülés valóban a legnagyobb arányú (30 százalék), a kórházon kívüli szülés számos más országban is a társadalombiztosítás által támogatott szülési forma, még ha kevesen élnek is vele. (Pl.: Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Dániában, Norvégiában, ahol az otthonszülések aránya az összes szülés 1-2% -át teszi ki). Az otthonszülés ellenzői felelőtlenségnek és kockázatosnak, vagy egyenesen a gyermek veszélyeztetésének tartják, szemben a kórház adta biztonsággal, pártolói épp a szülés medikalizálódását kritizálják, az orvosi beavatkozások szükségtelenségét és a szülésre, születésre gyakorolt káros hatását hangsúlyozzák.

 

3.1. A bábai modell

Az otthonszülés és a kórházi szülés között mind szemléletében, mind gyakorlatában óriási a különbség. Az otthonszülés kapcsán alkalmazott bábai modell abból indul ki, hogy a várandósság és a szülés normális élettani folyamat, ideális esetben nincs szükség semmilyen orvosi beavatkozásra. A szülés spontán lezajlik, elegendő a várandósság, illetve a szülés kísérése, illetve csupán komplikáció esetén kell a vajúdót kórházba irányítani.

Az orvosi modell az esetek többségében ezzel szemben akkor is igénybe veszi a műszeres vizsgálatokat és különböző beavatkozásokat használ, amikor amúgy nincs semmilyen komplikáció. (Gondoljunk például a rutinszerűen alkalmazott gátmetszésre az először szülő nőknél, vagy az ismételt császármetszés alkalmazására[2]).

A hagyományos szülészeti és a bábai modell már szóhasználatában is elkülönül egymástól: míg az orvos „levezeti” a szülést, a bába „kíséri”. Az Európai Unió vonatkozó direktíváinak[3] megfelelően a bábai modellben a bábák feladata a terhesgondozás, a szüléskísérés, a komplikációk felismerése, és a gyermekágyi gondozás, míg a szakorvosok az esetleg fellépő komplikációkat hárítják el és elvégzik a műszeres, műtéti hátteret igénylő beavatkozásokat.

 

3.2. Az otthonszülés nemzetközi megítélése

 

Elterjedtsége ellenére a fejlett országok szülész-nőgyógyász szakmai grémiumai igen eltérően viszonyulnak az otthonszülés kérdéséhez. Az Egyesült Államok szülészorvosait tömörítő American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) például teljesen elutasítja, álláspontjuk szerint az veszélyezteti az anyát és a magzatot.[4] A nagy-britanniai szülészek szervezete, a Royal College of Obstetricians and Gynecologists (RCOG) ezzel szemben leszögezi, hogy az otthoni vajúdás növeli annak az esélyét, hogy az anya biztonságban és elégedetten hozza világra gyermekét, aminek egészségügyi hatása mindkettejükre nézve kedvező.[5]

 

Az otthonszülés biztonságosságát számtalan reprezentatív kutatás vizsgálta az utóbbi két évtizedben. Egy Dániában, Olsen által folytatott elemzés során 24 092 nő, nagyrészt alacsony kockázatú terhességének kimenetelét analizálták.[6] A tapasztalatok azt mutatták, hogy a szülés körüli halálozás nem tért el az otthonszülők és kórházban szülők között. A szerző megállapításai szerint az otthonszülés az alacsony kockázatú terhességek esetében biztonságos és csökkenti az orvosi beavatkozások számát. Esetükben kevesebb gátmetszésre, fogóműtétre került sor, és anyai halálozás sem fordult elő.

 

Johnson és Davis által az Egyesült Államokban és Kanadában 2000-ben végzett, a legnagyobb volumenű felmérés 5358 otthonszülést követett végig.[7] A vizsgált csoportban a szülészeti beavatkozások aránya jóval alacsonyabb volt a kórházi szüléseknél, a szülés közbeni és szülés körüli csecsemőhalálozások száma hasonló, vagy valamivel alacsonyabb volt, az anyai halálozás pedig nulla. Megállapításuk egybevág a dán kutatókéval: a bába által kísért tervezett otthonszülések normális várandósság esetén – amely az összes várandósság 80-90 százalékát jelenti - biztonságos megoldást jelentenek.

 

Ugyanerre a következtetésre jutottak svájci kutatók Ursula Ackermann-Liebrich vezetésével, akik 486 kórházi és 369 otthonszülést követtek nyomon az első terhesvizsgálattól a szülést követő 3. hónapig.[8] Azt tapasztalták, hogy a szülés folyamán az otthonszülők kevesebb gyógyszert kaptak, illetve kevesebb beavatkozásra volt szükség, a perinatális halálozásban pedig nem volt különbség. Az otthon, illetve kórházban született kisbabák születési súlya, gesztációs kora, és állapota megegyezett.

 

Ezzel szemben az otthonszülés ellenzői által gyakran emlegetett, így többek között a Magyar Orvosi Kamara Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium álltal 2002 januárjában közzétett állásfoglalásban is megemlített ausztrál elemzés megkérdőjelezi az otthonszülés biztonságosságát Ausztráliában. A cikk szerint 1985 és 1990 között a tervezett otthonszüléseknél az intra partum magzati elhalás háromszorosa volt a kórházi szüléseknek. Az eredményeket ugyanakkor fenntartással kell kezelni, mivel Ausztráliában igen gyakran a nagy kockázatú csoportba tartozó nők is otthon szülnek, ami okozhatja a magzati halálozás növekedését.[9]

 

3.3. Otthonszülés Magyarországon

 

A XX. század első felében a nők még otthonukban hozták világra gyermeküket bába segítségével. Egészen az 50-es évekig bezáróan Magyarországon sem volt hagyománya a kórházi szülésnek, az 50-es évek közepétől azonban egyre inkább medikalizálódott a szülés folyamata. A hiányos kórházi infrastruktúra miatt vidéken eleinte megjelentek a szülőotthonok, majd hamarosan kizárólagosan kórházakba tevődött át a szülés helyszíne és ezzel a bábák szerepe is visszaszorult. Az első tervezett otthonszülések 1989-ben történtek. Az első évben kettő, 1990-ben már húsz otthonszülés zajlott.[10]

Ekkor – és még legalább két évtizedig - szabályozás nélkül, a legalitás és illegalitás mezsgyéjén. Az Országgyűlés 1994-ben megítélt ugyan 32,6 milliárd forintot az első magyarországi születésház létrehozására, a pótköltségvetés szavazásánál azonban visszavonták a támogatást. Bár épp a szabályozás hiánya miatt nincsenek pontos statisztikák az otthonszülésekről, a védőnői lejelentések alapján a tervezett intézményen kívüli szülések aránya az összes szülés 0,1-0,2 százalékát teszi ki, ami a nemzetközi átlag alatt van. Ha az összes, tervezetten vagy váratlanul kórházon kívül történt szülést viszonyítjuk az összes kórházi szüléshez, akkor is csak 0,5 százalék az otthonszülési arány.

Az otthonszülésben segédkező bábák, doulák többször fordultak a magyar államhoz azzal a kéréssel, hogy rendezzék az otthonszülés helyzetét. A szabályozás körüli érdemi vita megkezdéséhez azonban a média masszív figyelmével kísért botrányok kellettek. Az otthonszülés iránt a sajtó a bábaperek, majd később dr. Geréb Ágnes, a hazai otthonszülés elindítójának és legismertebb szereplőjének 2010. őszi letartóztatása kapcsán kezdett intenzív érdeklődést mutatni. A néhány tragikus kimenetelű otthonszülés hetekre megtöltötte a médiát, a bábák elleni büntetőeljárások megindulásával együtt pedig hatását tekintve egyenesen kriminalizálta az otthonszülést.

Az otthonszülés rendezésével kapcsolatos tárgyalások először 2001-ben kezdődtek meg, majd a kormányváltással félbeszakadtak és a szabályozás hosszú időre lekerült a napirendről. 2007-ben, Horváth Ágnes, akkori Egészségügyi Miniszter alatt megszületett ugyan egy jogszabálytervezet, de távozását követően végül nem került elfogadásra. 2009 őszén az új kormány alatt ismét megkezdődött az egyeztetés a kormány és a civilek között, aminek eredményeként létrejött egy vázlatos koncepció. A jogalkotó munka felgyorsításában feltehetőleg nagy szerepet játszottak az akkori események: dr. Geréb letartóztatása és az ennek kapcsán elindult civil és emberjogi hazai és nemzetközi kampány, lobbitevékenység. Ekkora már 5 bába ült a vádlottak padján és több szülő ellen is eljárás indult.

Végül 2011. áprilisi hatállyal megszületett az otthonszülést szabályozó rendelet, amelynek fogadtatása kettős. Bár a jogszabály rendezte a több évtizedes ex lex állapotot, számos ponton szigorúbb annál a gyakorlatnál, amelyet a bábák addig folytattak. Így kizáró ok például, ha az anya korábban császármetszéssel szült, ha felmerül az iker-, vagy többes terhesség gyanúja. A jogszabály által előírt tárgyi és személyi követelmények[11] jelentősen megnövelhetik a kiadásokat. Mivel a társadalombiztosító nem támogatja az otthonszülést, az azt választó nőknek a bábák becslései szerint 200-300 ezer forintot is fizetniük kell majd, ami a jövőben visszavetheti az intézeten kívüli szülések számát Magyarországon. Mivel az otthonszülés így nem tartozik az egészségügyi alapellátások közé a választás szabadságát korlátozza, hogy csak bizonyos anyagi helyzettel rendelkezők számára lesz elérhető.

 

IV. Részletes kutatási eredmények

4.1. A kutatásról

A kutatás során otthonszülésnek tekintettünk minden olyan szülést, amelynél a vajúdás tervezetten kórházon kívül kezdődött, és a gyermek vagy kórházon kívül, vagy – valamilyen komplikáció miatt - végül kórházban, illetve kórházba szállítás közben született meg.

Az otthonszülő nőkkel online felületen elérhető anonim, önkitöltős kérdőívet vettünk fel. Az otthonszülés helyzetéből adódóan nem létezik semmilyen ismert adatbázis az intézeten kívül szülőkről, így a családok eléréséhez a Magyarországon otthonszüléseket legnagyobb arányban bonyolító Alternatal Alapítvány segítségét kértük. (2005 óta kis számban az Alapítványtól független bábák is kísérnek otthonszüléseket.) Szűkítette a kutatási mintát, hogy szinte kizárólag a szervezettel e-mail kapcsolatban lévő személyeket tudtuk elérni. A hólabda módszert alkalmazva a megszólított családokat kértük, hogy a felkérő levelet és a kérdőívet juttassák el az általuk ismert otthonszülőkhöz. Így került a mintába például több külföldön történt otthonszülés is, amelyeket a magyar viszonyok elemzésekor kiszűrtünk. Mivel az Alapítvány e-mail címlistája az utóbbi években lett kialakítva, rendszerezve, azon nők, akiknek az otthonszülései a kilencvenes években történtek, kisebb számban kerülhettek be a kutatásba.

Az adatfelvételre 2010 októberében került sor, így a 2010. évre vonatkozóan csak részadataink vannak.

4.2. Általános adatok

Az adatfelvétel során 799 nő 1095 tervezett otthonszüléséről kaptunk információt. Az összes tervezett otthonszülés 13,15 százaléka fejeződött be kórházban, 0,46 százaléka kórházba szállítás közben, ami megegyezik a nemzetközi átlaggal.

 

 

 

Éves szinten mintegy 100, vagy e fölötti tervezett otthonszülésről 2005-től kezdődően vannak adataink. A vizsgált otthonszülések 62 százaléka a 2005-2010 közötti időintervallumra esik. Ebben az időszakban a megkérdezett bábák becslései szerint évente körülbelül 200-250 tervezett otthonszülés történhetett.

 

Az első otthonszülésről 1989-ből van információnk, 2004-et megelőzően éves szinten 50 alatt van a mintában a tervezett otthonszülések száma.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az erre az időszakra vonatkozó alacsony elemszám nem feltétlenül az otthonszülések ténylegesen alacsony számából adódik, hanem az is okozhatja, hogy az adatfelvétel során – a hiányzó, vagy elavult elérhetőségek miatt - a korábban szülőkhöz nehezebben jutottunk el.

 

Bár végkimenetelét tekintve nem számít otthonszülésnek, a vizsgált összes szülés – tervezett otthonszülés és tervezett kórházi szülés - 2 százaléka esetében előfordult, hogy a vajúdás tervezetten, bába, vagy doula kísérésével otthon kezdődött, majd a szülés tervezetten kórházban fejeződött be (ez azt jelenti, hogy valaki eleve úgy szeretné, hogy otthon vajúdik, de kórházban szüli meg gyermekét). Igen kis számban az is előfordult, hogy a szülés tervezetten kórházban történt volna, de végül otthonszülés lett.

 

 

1. táblázat: A megkérdezett nők összes szülésének megoszlása

	Tervezetten otthon kezdődött				Tervezetten kórházban		Összesen
	és fejeződött be	de kórházba szállítás közben fejeződött be	de kórházban fejeződött be	és tervezetten kórházban fejeződött be	Kezdődött és fejeződött be	lett volna, de végül otthonszülés lett
Szülések száma	946	5	144	37	378	6	1516
Összes szülés (%)	62,40 %	0,33 %	9,50 %	2,44 %	24,93 %	0,40 %	100 %

 

 

Az adatok alapján megállapítható, hogy az otthonszülés erősen főváros centrikus: valamivel több mint fele a fővárosban koncentrálódik (54 százalék), Budapest vonzáskörzetével bővítve pedig az intézeten kívüli szülések kétharmadát jelenti.  (Vonzáskörzetnek vettük a fővárostól 20 km-es távolságon belül elhelyezkedő településeket.)

A regionális megoszlást tekintve Közép-Magyarországon történik a legtöbb otthonszülés (majdnem 80 százalék), ezt követően a Közép-Dunántúlon (8 százalék), a többi régióban az 5 százalékot sem éri el arányuk. A szülések megyei megoszlását vizsgálva Pest megyében volt a legtöbb otthonszülés (legalább minden negyedik), a többi megyében 5 százalék alatt van.

 

2. táblázat: Otthonszülések regionális megoszlása

Régió	Otthonszülések száma	Otthonszülések aránya (%)
Észak-Magyarország	16	1,5
Észak_Alföld	12	1,1
Dél-Alföld	46	4,3
Közép-Magyarország	834	77,3
Közép-Dunántúl	86	8,0
Nyugat-Dunántúl	35	3,2
Dél-Dunántúl	50	4,6
Összesen	1079	100
Nincs adat	16	-

 

 

 

3. táblázat: Otthonszülések megyei megoszlása

Arány	Megye
0-1 %	Nógrád, Somogy, Heves, Békés, Vas, Szolnok, Hajdú, BAZ, Szabolcs
1-2 %	Veszprém, Csongrád, Zala, Győr, Tolna
2-3 %	Komárom, Bács, Baranya
3-4 %	Fejér
20-30 %	Pest megye
53,9 %	Budapest

 

 

Az otthonszülések döntő hányada (80 százalék) városban történt, ezek közül is a nagy- és középváros dominál, 20 százaléka falun. 500 fő alatti lakosságszámú, kisebb falvakban az otthonszülések 10 százaléka zajlott.

A szülések 65,3 százaléka esetében volt kórházi szülészet a településen.

 

	Településszám	Otthonszülések száma	Otthonszülések aránya (%)
nagyváros (100 ezer fő fölött)	9	640	59,3
középváros (20 ezer - 100 ezer fő)	32	152	14,1
kisváros (10 ezer - 20 ezer fő)	26	63	5,8
óriásfalu (5 ezer - 10 ezer fő)	22	44	4,1
nagyfalu (2 ezer - 5 ezer fő)	18	67	6,2
kisfalu (500 - 2 ezer fő)	40	87	8,1
aprófalu (200 - 500fő)	5	23	2,1
törpefalu (200 fő alatt)	1	3	0,3
Összesen	153	1079	100
Nincs adat	-	16	-

 

Otthonszülések száma a hivatalos adatok alapján:

Bár az otthonszülésekről a szabályozatlanságból és a féllegális állapotból kifolyólag nem létezik pontos adatbázis, érdekes lehet megvizsgálni a védőnők által lejelentett otthonszüléseket is. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal - Védőnői Szakfelügyeletének nyilvántartása szerint[12] a védőnők tudomására jutott 2004 és 2009 közötti adatokat vetjük össze saját adatbázisunkkal. Mivel a kriminalizált környezet miatt alapos okkal feltételezhetjük, hogy az otthonszülést választók közül nem minden nő árulja el a területi védőnőnek, hogy tervezetten intézeten kívül hozta világra gyermekét, az adatokat némi fenntartással kell kezelni.

 

4. táblázat: Otthonszülések 2004-2009 között a védőnői adatszolgáltatás és a kutatási minta alapján

	ÁNTSZ		Kutatási minta
	Összes otthonszülés (db)	Ebből tervezett (db)	Összes otthonszülés (db)
2004	384	86	79
2005	402	114	90
2006	430	132	95
2007	415	114	110
2008	381	151	126
2009	405	143	144
Összesen	2417	740	644

Forrás: otthonszülés kutatás, 2011.; Országos Tisztifőorvosi Hivatal - Védőnői Szakfelügyelete

 

A védőnőknél lévő információk alapján a mi kutatásunkba a tervezetten otthonszülők 86 százaléka került be, a védőnői lejelentés szerinti összes otthonszülésnek pedig a 26 százaléka.

4.3. Otthonszülő populáció jellemzői

 

A magyar termékenység 2009-ben a legalacsonyabb volt mind európai, mind világviszonylatban nézve. Azt tapasztaltuk ugyanakkor, hogy az otthonszülő nők körében lényegesen nagyobb a gyermekvállalási kedv és több a nagycsaládos. Míg 2009-ben Magyarországon a nőknek átlag 1,33 gyerekük volt, a megkérdezett otthonszült nők ennél jóval nagyobb arányban vállaltak gyereket: az egy nőre jutó átlagos gyerekszám esetükben 2,3. A Magyarországon hagyományosnak számító kétgyerekes családmodell helyett a családok 30 százalékában ráadásul három, vagy annál több gyerek van. A nők harmada már az első gyermekét is otthon szülte.

 

5. táblázat: Tervezett otthonszülések és kórházi szülések megoszlása gyermekszám szerint.

	Tervezett otthonszülés		Tervezett kórházi szülés		Vegyes*		Összesen
	db	%	db	%	db	%	db
1.gyerek	402	59,6	252	37,4	20	3,0	674
2.gyerek	363	77,2	97	20,6	10	2,1	470
3.gyerek	216	88,2	25	10,2	4	1,6	245
4.gyerek	76	86,4	10	11,4	2	2,3	88
5.gyerek	32	100,0	0	0,0	0	0,0	32
6.gyerek	6	85,7	0	0,0	1	14,3	7
Összesen	1095	72,2	384	25,3	37	2,4	1516

* a szülés tervezetten otthon kezdődőtt és tervezetten kórházban fejeződött be

 

A családok iskolázottságának vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy leginkább az értelmiségi réteg választja az otthonszülést. Túlnyomó többségben felsőfokú végzettsége van mindkét szülőnek, de legalább érettségije, az érettséginél alacsonyabb végzettség igen ritka. Az otthonszült családoknál a nők a férfiaknál valamivel iskolázottabbak (az anyáknál 12 százalékkal magasabb a főiskolai, egyetemi végzettségűek aránya); az apák között magasabb a szakiskolát, szakmunkásképzőt végzetteké.

 

6. táblázat: Otthon szült szülők legmagasabb iskolai végzettsége (%)

Legmagasabb iskolai végzettség	Anya	Apa
Kevesebb, mint nyolc általános	0,13	0,13
Befejezett általános iskola	0,13	0,66
Szakmunkásképző, szakiskola	1,01	6,21
Érettségi	11,62	14,75
Érettségit követő technikum, felsőfokú szakképzés	8,96	10,61
Főiskola, egyetem	78,16	67,66
Összesen	100	100

 

 

4.4. Motivációk

 

Az otthonszülést választó nők csalódottak az egészségügyi rendszerben, és nem sok bizodalmuk van az intézményes magyar szülészeti gyakorlatban – ez derül ki a kutatás során adott válaszokból. Az otthonszülés választásában ezért nagy szerepet játszanak a kórházi ellátással és a szülés levezetésének kórházi módjával kapcsolatos ellenérzések. A nők közel felének voltak előzetesen rossz tapasztalatai a kórházakkal.

Az otthonszülés során alkalmazott bábai modell a kórházi protokolltól gyökeresen eltérő. Az otthonszülésnél hangsúlyos elem, hogy a vajúdás és szülés menetébe normális esetben nem kell beavatkozni. A kórházi szülésnél ezzel szemben az orvosok az esetek többségében számos olyan fogást alkalmaznak, ami felgyorsítja a szülést, így pl az oxitocin adagolása, a méhszáj kézzel való tágítása, a kitolási szakaszban hasra gyakorolt nyomás, vagy akár a gátmetszés. A bábai modell vitatja ezek szükségességét és rutinszerű alkalmazását. A nők 90 százaléka többek között azért választotta az otthonszülést, mert tartott ezektől az orvosi beavatkozásoktól.

 

A magyar kórházi gyakorlatra jellemző, hogy korábbi császármetszéssel végződő szülés esetén a következő szülésnél már szinte automatikusan alkalmazza ezt az amúgy életmentő műtétet. Magyarországon a császármetszések aránya 2006 óta növekvő tendenciát mutat, 2009-ben az országos átlag 32 százalék volt, szemben a WHO 15 százalékos ajánlásával. Ugyanebben az évben ráadásul a kórházak 46 százaléka (33 kórház) esetében a császármetszések aránya meghaladta az országos átlagot is.[13] A nők 7,1 százaléka ezt a beavatkozást akarta többek között elkerülni, amikor az intézményen kívüli szülést választotta.

 

Az otthonszülés választásában a kórházzal kapcsolatos ellenérzések mellett jelentős szerepet játszanak azok az értékek, amelyet az otthonszülést pártolók hangsúlyoznak az intézményes szüléssel szemben: így a háborítatlanság, a szülés folyamatának természetessége és a szükséges külső beavatkozások minimalizálása, a családi közeg.

Kisebb arányban ugyan, de az anyagi szempontok is megjelentek (2,6 %-nál) az otthonszülés választásának indokai között. A magas kórházi szülészeti paraszolvenciával szemben ugyanis az otthonszülésnek – legalábbis a szabályozásig - lényegesen alacsonyabb anyagi vonzata volt: az otthonszülést választó szülők 62 500 forintot fizettek, amiben benne volt egy egyhetes szülésre felkészítő információs hét, a várandósság nyomonkövetése és a szülés, mindvégig 24 órás elérhetőséggel. Az egyszeri díjat rászorultsági alapon a tanfolyamokat szervező Születésház[14] sok esetben elengedte. Az otthonszülés választásánál az anyagi helyzet mégis úgy tűnik, hogy nem jelentős befolyásoló tényező.

 

 

 

 

A nők otthonszülés melletti elköteleződését vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy tudatosan hozták meg döntésüket és választásukban biztosak; még abban az esetben sem inognak meg, ha a szülés valamilyen komplikáció miatt kórházban fejeződik be.

A megkérdezettek 90 százaléka legközelebb is otthon szülne, és csak 1 százalékuk (9 fő) választaná következő alkalommal a kórházat. Azok, akik inkább kórházban szülnének, az indokok között említették az újszülött, vagy az anya biztonságát (5 esetben), a környezeti nyomást (1 esetben), vagy épp nem voltak elégedettek a szüléskíséréssel (két esetben). Egy válaszadót az tántorított el a további otthonszüléstől, hogy tolófájásokkal kellett kórházba mennie.

 

A kilenc fő közül hétnek volt olyan szülése, amely otthon kezdődött, de kórházban fejeződött be. A válaszok alapján azonban a nőket az otthonszülés választásában csak igen kis mértékben befolyásolja a korábbi otthonszülés során történt kórházba szállítás, vagy rendőri intézkedés.

Közülük 80 százalék legközelebb is otthon szülne, 17 százalékuk bizonytalan, és csak 4 százalékuk utasította el kategorikusan az otthonszülést a továbbiakban.

Azok a nők, akiknek otthonszülésénél történt valamilyen rendőrségi beavatkozás, 80 százalékban legközelebb is az otthonszülést választanák. 20 százalékuk bizonytalan.

 

4.5. Terhesgondozás

A terhesgondozást a vonatkozó jogszabályok szerint a háziorvos, a védőnő és a szülész-nőgyógyász szakorvos közösen végzik.[15] A terhesgondozáson való részvétel alapjában véve nem kötelező, ugyanakkor a szülés után igényelhető egyszeri anyasági támogatás folyósításának feltétele, hogy a várandós terhessége alatt legalább négy alkalommal, koraszülés esetén legalább egyszer a terhesgondozást igénybe vegye és azt a gondozási könyvében lévő pecséttel igazolni tudja.

 

Ahogy már az otthonszülés mögött álló motivációkból is látszott, a nőkben igen nagyfokú a bizalmatlanság az egészségügyi rendszerrel és szereplőivel, így a terhesgondozást végző szülész-nőgyógyász szakorvosokkal és a védőnőkkel szemben is. Ez megnyilvánul abban, hogy a nők egy része nem veszi igénybe a hivatalos terhesgondozást, illetve, ha jár is rendszeresen, nem árulja el, hogy otthon kíván szülni. (Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a bábai modell része a szüléskísérés mellett a várandósgondozás is, így az otthonszülést választók – ha nem is hivatalosan, a jogszabályok szerint de – részt vesznek terhesgondozáson.)

A védőnői szolgálatot és a szülész-nőgyógyász szakorvos által végzett terhesgondozást hasonló mértékben vették igénybe a várandós nők. Minden huszadik várandós nem járt szülész-nőgyógyászhoz, illetve ugyanennyien védőnőhöz. Ritka, de az is előfordul (1 százalék esetében), hogy sem a szülés előtt, sem azt követően nem kerülnek kapcsolatba a védőnői szolgálattal.

A nők fele pedig bár járt terhesgondozásra, eltitkolta a nőgyógyász, illetve a védőnő elől szándékát.

 

 

7. táblázat: Terhesgondozást végző védőnők és szülész-nőgyógyászok tájékoztatása az otthonszülés szándékáról (%)

	Védőnői terhesgondozás	Szülész-nőgyógyász terhesgondozás
Mindegyik várandósságnál tudatta	41,6	41
Nem mindegyik várandósságnál tudatta	23,3	22,8
Egyik várandósságnál sem tudatta	29	30,9
Nem járt védőnőhöz/szülész-nőgyógyászhoz terhesgondozásra	5,1	5,2
Sem a várandóság alatt, sem a szülés után nem került kapcsolatba védőnővel	1
Összesen	100	100

 

 

Az otthonszülést választók is több ponton kapcsolatba kerülnek az egészségügyi rendszerrel, még ha a szülés során próbálnak is azon kívül maradni. Többségük már várandóssága alatt találkozott az otthonszüléssel szembeni rosszallással: amennyiben elárulták szándékukat az orvosnak, illetve a védőnőnek, sok esetben elutasítással találkoztak. Az orvosok negyven, a védőnők harminc százaléka azonnal ellenséges lett a várandóssal.

 

Az otthonszüléshez való hozzáállásban a szülész-nőgyógyász szakorvosokhoz képest a védőnők valamivel megengedőbbnek bizonyultak: előbbiek a várandósok 54 százalékát, utóbbiak a várandósok 40 százalékát próbálták meg lebeszélni az otthonszülésről. A nőgyógyászok otthonszüléssel szembeni elutasítását jól mutatja, hogy minden nyolcadik várandós terhesgondozását elutasították.

 

8. táblázat: Hogyan változott a terhesgondozást végző védőnő/szülész-nőgyógyász hozzáállása, miután tudomásukra jutott a tervezett otthonszülés szándéka?

	Védőnő (%)	Szülész-nőgyógyász (%)
Negatív lett	26,8	42,3
Pozitív lett	13,5	6,7
Hozzáállása nem változott	53,7	44,9
Nem tudom	6,0	6,1
Összesen	100	100

 

 

 

4.6. Komplikációk

 

Az összes tervezett otthonszülés 13,6 százaléka (149 szülés) fejeződött be kórházban, vagy kórházba szállítás közben, ami megegyezik a nemzetközi átlaggal. Évenkénti megoszlásuk vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy egyes években a kórházba szállítás aránya megugrott: 2009-ben és 2008-ban volt a legmagasabb, 21,5 % és 15,9 %. (A 2000. évet megelőzően 30 alatt van a mintánkba került otthonszülések száma, és 2004-et követően emelkedik csak 50 fölé, így az extrém alacsony elemszámok esetében a százalékos megoszlást nem vesszük figyelembe.)

További vizsgálatokat igényelne annak bizonyítása, hogy a kórházba szállítások emelkedése összefügg-e az otthonszülés kriminalizációjával. A bábaperek, a szülők elleni eljárások és a negatív médianyilvánosság hatására kialakult fokozottabb stresszhelyzet következtében elképzelhető, hogy már a szülés egy korábbi szakaszában, komplikáció nélkül is kórházba került a vajúdó saját kérésre, vagy a szüléskísérők javaslatára.

 

9. táblázat: Kórházban befejeződő otthonszülések aránya (%)

Év	Kórházban befejeződő otthonszülések száma	Útközben befejeződő otthonszülések száma	Otthon kezdődő és befejeződő otthonszülések száma	Otthonszülések száma összesen	Kórházban befejeződő otthonszülések aránya (%)
1989	0	0	1	1	0
1990	0	0	0	0	0
1991	1	0	0	1	100
1992	1	0	2	3	33,3
1993	0	0	12	12	0
1994	4	0	6	10	40
1995	4	0	22	26	15,4
1996	3	0	20	23	13
1997	1	0	30	31	3,2
1998	1	0	23	24	4,2
1999	3	0	27	30	10
2000	3	0	43	46	6,5
2001	4	0	29	33	12,1
2002	7	0	43	50	14
2003	4	0	45	49	8,2
2004	10	2	67	79	15,2
2005	12	0	78	90	13,3
2006	11	0	84	95	11,6
2007	9	0	101	110	8,2
2008	19	1	106	126	15,9
2009	31	0	113	144	21,5
2010	10	1	84	95	11,6
Nem azonosítható	6	1	10	17
Összesen	144	5	946	1095	13,6

 

 

Amennyiben a szülés végül nem otthon fejeződött be, a kórházba szállítás többnyire saját autóval történt, de kis számban előfordult, hogy mentőt kellett hívni az otthonszülés helyszínére. Mint a terhesgondozás során, itt is azt tapasztaltuk, hogy az egészségügyi dolgozók (mentőorvosok, illetve kórházi orvosok) viszonyulása az otthonszült nőkhöz sok esetben negatív.

 

Az otthonszülések 5 százalékánál fordult elő, hogy mentőt kellett hívni (összesen 42 szülésnél), ebből 3 esetben nem történt kórházba szállítás. A nők 43 százaléka azt tapasztalta, hogy a mentősök hozzáállása ellenséges volt, ami minden esetben megjegyzésekben nyilvánult meg.

 

Az egészségüggyel kapcsolatos negatív tapasztalatok, és a rendezetlen jogi helyzet miatt valószínűleg nem véletlen, hogy a nők egy jelentős része (28 százaléka) – a terhesgondozáshoz hasonlóan - igyekezett eltitkolni a kórházi személyzet elől, hogy tervezett otthonszülés történt, s csak 42 százalékuk vállalta fel fel nyíltan. A többi esetben vagy sikerült elfedni, vagy rájöttek maguktól.

 

 

 

 

A nők több mint fele (58,2 százalék) tapasztalta, hogy a kórházi szakszemélyzet hozzáállása ellenséges lett, miután tudomásukra jutott a tervezett otthonszülés, harmaduk (33,6 százalék) nem tapasztalt változást, pozitív fogadtatással mindössze 3,7 százalékuk találkozott.

 

Bár a kutatás során csak az otthonszült nőkkel vettünk fel kérdőívet, a bábákkal, doulákkal nem, a szüléskísérők és a kórházi szakszemélyzet közötti együttműködésről sokat mond, hogy az esetek negyedében nem engedték be őket a vajúdóhoz.

Ellentétben azokkal az országokkal, ahol a vajúdás megindulásakor a közeli kórházat értesítik, illetve komplikáció esetén a szülő nő átadásának a bába és a kórházi személyzet között bevett protokollja van, Magyarországon az esetek egy részében ennek épp ellenkezője volt tapasztalható: együttműködés helyett elutasítás.[16]

 

Az egészségügyi rendszer kultúrájáról sokat mond, hogy a beteget mennyire tekintik partnernek, illetve mennyire kiszolgáltatott. Az Egészségügyi törvény értelmében a betegnek joga van megismerni egészségi állapotát, illetve joga van tájékozódni a beavatkozásokról, amelyeket rajta végeznek, mégis azt tapasztaltuk, hogy a kórházba kerülő nők 60 százaléka nem tudta, hogy mi fog vele történni, semmilyen felvilágosítást nem kapott.

A vajúdás alatt kórházba került nők 60 százaléka több olyan orvosi fogást kifogásolt, amit a magyar szülészetek rutinszerűen alkalmaznak a szülés gyorsítására, így a gátmetszést, a kitolási szakaszban hasra gyakorolt nyomást, a méhszáj kézzel való tágítását, valamint a méhlepény megszületésének sürgetését.[17]

 

 

4.7. Rendőri beavatkozás

 

Bár az otthonszülés választásában korábbi válaszok alapján nagy szerepet játszott a háborítatlanság, azt nagyban veszélyezteti, hogy a nők már a várandósság elején, bizonyos esetekben a szülés alatt, majd a szülést követően is elég sok elutasításnak, zaklatásnak voltak kitéve.

Kis arányban jellemző ugyan, mégis mindenképpen beszédes, hogy 8 esetben (a mentő kihívásakor az esetek harmadában) a mentő azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrség 6 alkalommal rövid időn belül megjelent a helyszínen,, a többi esetben telefonon kereste a családot. Tekintettel arra, hogy az intézeten kívüli szülés nem minősül bűncselekménynek, kérdéses, hogy miért volt szükséges a rendőri intézkedés.

 

További 2 esetben maga a kórház értesítette a rendőrséget, amiért az anya az újszülöttel saját felelősségre elhagyta a kórházat a szülést követően – bár ehhez az egészségügyi törvény értelmében meg volt minden joga.

Az ambuláns szülés Nyugat-Európában nem számít ritkaságnak, sőt, törvényben rögzített lehetőség: ez azt jelenti, hogy komplikációmentes szülés, és egészséges gyermek születése esetén az anya és a baba azonnal elhagyhatják a kórházat.[18]Bár az ambuláns szülést Magyarországon sem tiltja semmilyen jogszabály, nem jellemző. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozási rendszere egyenesen ellenérdekeltté teszi a kórházakat a szülő nők és az újszülött gyors hazaengedésében: az OEP csak három kórházi tartózkodási nap után nyújt teljes támogatást a kórházaknak a szülés levezetéséért.

 

 

 

A rendőrség fellépését vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy jellemzően semleges volt hozzáállásuk az otthonszüléshez (6 esetben), a szülő nők 2 esetben ítélték meg viselkedésüket ellenségesnek, 2 esetben pozitívnak.

4.8. Otthonszült nők és csecsemőik egészségügyi ellátása

 

A szülés körül gyakori problémát jelent az Anti-D szérum beszerzése, amit az egészségügyi intézményrendszer több esetben megtagadott. Amennyiben az anya vércsoportja RH- negatív, az apáé pedig RH-pozitív, előfordulhat, hogy az újszülött is RH-pozitív. Ebben az esetben az anyának 72 órán belül Anti-D szérumot kell kapnia, különben a következő várandósságnál különböző súlyosságú komplikációk következhetnek be. Míg a kórházi szüléseknél az ellenanyagot a társadalombiztosítás támogatja - tehát a kórházi szülésnél térítésmentesen megkaphatják -, az otthonszüléseknél rendszeresen gondot okozott a szérum beszerzése.

Mintánkban minden tizedik szülő nőnek (80 fő) volt szüksége Anti-D szérumra. Több mint felüknél pedig (54 százalék) nehézségekbe ütközött a beadatása, illetve beszerzése, mivel a felkeresett kórházak, illetve az orvosok többsége megtagadta azt. Ezeknek a nőknek így más alternatív megoldásokat kellett találniuk (beszerzés külföldről, ismerős orvos találása, szérum beadatása titokban stb.), hogy megmaradjon az esélyük egy későbbi gyerek vállalására.

 

 

 

Szintén gyakori probléma volt otthonszülés esetén, hogy hogyan találnak az újszülöttet ellátó gyerekorvost a szülők. A szülést követően minden hatodik otthonszülésnél fordult elő, hogy a felkeresett gyerekorvos elutasította az újszülött vizsgálatát, habár az elutasítás ellentétes az orvosi etikai normákkal.

 

4.9. Hivatali ügyintézés

Ha a szülés alatti és szülés körüli bonyodalmakat el is kerülték, a szülést követően a gyermek anyakönyvezésénél ütközött nehézségekbe a szülők több mint negyede, mivel az önkormányzatok különböző gyakorlatot alkalmaztak és a meglévő jogszabálytól eltérő dokumentumokat próbáltak bekérni.

 

 

 

Az adatfelvétel idején hatályos vonatkozó jogszabály[19] szerint intézeten kívüli születésnél - ha a szülésnél orvos nem működött közre - a születés helyét és idejét az anya személyes nyilatkozata alapján kell a jegyzőkönyvben feltüntetni. A jegyzőkönyvhöz csatolni kell a „Vizsgálati lap otthon született újszülöttről” nyomtatványt. Emellett a „Terhesgondozási könyv”-et be kell mutatni az anyakönyvvezetőnek, vagy csatolni kell a szülész-nőgyógyász szakorvos által a szülés tényéről kiállított igazolást.

A jogszabály ellenére többször előfordult, hogy az önkormányzatok ettől eltérő gyakorlatot folytattak. Így gyakori nehézséget okozott például az orvosi igazolás beszerzése a szülés tényéről, illetve megesett az is, hogy kórházi papírok hiányában nem akarták anyakönyveztetni az újszülöttet, vagy egyre újabb igazolásokat kértek. Egy esetben emiatt 5 hónapig tartott az anyakönyvezés folyamata.

 

 

 

 

 

4.10. Panasztétel

Azt tapasztaltuk, hogy minden megpróbáltatás ellenére az otthonszülő nők mégsem tesznek panaszt még akkor sem, amikor úgy érzik, az jogos lenne. A megkérdezettek negyede (194 fő) került olyan helyzetbe otthonszülése kapcsán, amit sérelmezett, ugyanakkor csak alig 8 százalékuk tett panaszt (15 fő).

Így bár az esetek 15,8 százalékában (122 eset) fordult elő, hogy a felkeresett gyerekorvos elutasította az otthon született újszülött vizsgálatát, ezzel kapcsolatosan csak egy fő emelt kifogást. A 43 fő közül, akiknél problémát okozott az anti-D szérum beadatása, összesen ketten tettek panaszt. A rendőrség ellen egy esetben folyik jelenleg is kivizsgálás adatvédelmi okok miatt.

 

Passzivitásukat legtöbben azzal indokolták, hogy nem érezték fontosnak (31 %), illetve nem bíztak a panasztétel sikerében (28,5 %). A legtöbb panasz az anyakönyvezéssel, illetve az anyasági támogatások megítélésével volt kapcsolatos, valamint a szülést vezető orvossal és magával az ellátással. A válaszadók borúlátását igazolta, hogy a panasztételnek az esetek kétharmadában nem lett következménye.

 

10. táblázat: Otthonszült nők által indított kivizsgálások

Panasztétel kimenete	Esetszám
Lezárult a vizsgálat, de nem történt változás	5
Pozitívan zárult a vizsgálat	2
Nem volt vizsgálat	5
A vizsgálat folyamatban van	2
Nem tudom	1
Összesen	15

 

 

 

4.11. Eljárás szülők, szüléskísérők ellen

 

A megkérdezettek 3,4 százalékánál (25 fő) indult az otthonszülés miatt valamilyen eljárás, 14 alkalommal a szüléskísérők, 15 alkalommal a szülők ellen.

A szüléskísérők ellen indított eljárások indoka a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, illetve a működési engedély nélküli szaksegítségnyújtás[20]volt.

A szülőkkel szemben kiskorú veszélyeztetése miatt indítottak kivizsgálást, illetve az is gyakori, hogy az ÁNTSZ ennek ürügyén behívatta a szülőket kihallgatásra, és a szüléskísérők kilétét akarta megtudni. Nem kétséges, hogy a szülés alatt, illetve azt követően minden ilyen eljárás terhes és erősen veszélyezteti az eredetileg célul kitűzött háborítatlanságot.

 

11. táblázat: Eljárás otthonszülésben résztvevők ellen

Ki indította a vizsgálatot?	szüléskísérők ellen	szülők ellen
ÁNTSZ	6	7
Rendőrség	3	3
Kórház	2	3
Anyakönyvi hivatal		1
Nem tudom	3	1
Összesen	14	15

 

---