Megbélyegezni, üldözni és büntetni kell a szabad szülést választó kismamákat, újszülötteiket, családtagjaikat, a szüléseket kísér? bábákat, szülészn?ket!  Ez ma a törvény Magyarországon!

Egy éve, hogy a magyar társadalom azzal a hírrel szembesült, hogy újra ezek az otthonszül?k, és hogy újra ez a n?, ez a Geréb…

Botrány! - így szólt a hír. Botrány! - így sóhajtottak fel honfitársaink és a háborítatlan szülés mozgalma visszavonhatatlanul kirminalizálva lett hazánkban. Ezzel együtt börtönbe került a szabad gondolat, vádlottak padjára ültették és elítélték a szakmai tudást, az alázatot és az együttérzést!

Botrány! - mondjuk ki most már mi is, leginkább érintettek. Mondjuk ki nyíltan és ne szégyeljük, ha mások sem szégyeltek belénk rúgni, és nem szégyelték tagadni mindazt, ami számunkra szent és sérthetetlen, gyermekeink szabad és háborítatlan születésének pillanatát, választási lehet?ségeinket, alapjogainkat!

Ma Magyarországon b?nismétlés kórházon kívül szülni, születni és b?nismétlés ezeknél a születéseknél lelkiismeret és szakmai tudás alapján segítséget nyújtani! Ez a helyzet!

Ne tévedjünk! Erről szól Dr Cserni János bíró tavaszi ítélete, és erről szól a Budai Központi Kerületi bíróság Dr. Geréb Ágnes háziőrizetének meghosszabbításáról szóló új végzése. És erről szól a magyar orvostársadalom szolidaritást nem nyilvánító közönye, hallgatása is. De mindenekelőtt erről szól a szülést jól jövedelmező üzletként ismerő és elismertető szülészorvosok ellenérzése, és erről szól az igazságyügyi orvosszakértőknek a büntetőperen kívül többször világba kiáltott elfogult és kizárólagos szakvéleménye!

Mert a politika csak részben felelős mindezért! Az állami mulasztást megállapító, strasbourgi elmarasztalás józanító hatása még nem érződik igazán: még nem tárta szét a kezét csodálkozva sem a politika, sem az igazságszolgáltatás amiatt, hogy hol volt a magyar szülészorvosok hangja azokban az években, amikor több ezer magyar állampolgár az otthonában egészségesen megszületett?  Hol volt szakmai kíváncsisága, kompromisszumkészsége, amikor a magyar bábák csodálatraméltó hivatástudatát, elkötelezettségét már szerte a világon tisztelték és becsülték? Még nem kérdezett rá igazán senki, hogy az otthonszüléssel kapcsolatban, miért csak az a két-három tragikus esemény fontos a számukra, és egyáltalán még nem kérdezte meg tőlük senki, miért csak a kockázatoktól és a mellékhatásoktól való sötét félelem uralja az emberek lelkét, ha a szülésről, születésről beszélünk? És adódnak más kérdések is:

„Újra felmentették a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádja alól a MÁV Kórház volt nőgyógyászát, akinek ügyelete alatt egy szülő nő meghalt, egy asszony pedig életveszélyes állapotba került még 2003-ban. A döntést a bíró most azzal indokolta: a vádban szereplő tragikus esetekben nem bizonyosodott be, hogy a történtek ok-okozati összefüggésben lennének a nőgyógyász esetleges szakmai szabályszegéseivel vagy annak mulasztása miatt következtek volna be.”

Felelős nincs.

„Október közepén szülés után meghalt egy 45 éves komáromi asszony. A nő ötödik gyermekének adott életet, azonban a szülést követően komplikációk léptek fel nála és elvérzett, a csecsemő pedig maradandó sérüléseket szenvedett.”

Felelős nincs.

„Meghalt, ikerszülés közben az egyik kisfiú, a másik agya pedig maradandóan megsérült Miskolcon. Az anya szerint a kórház hibát hibára halmozott, volt például, hogy a terhesség utolsó hetében meg sem vizsgálták, hanem hazaküldték a kórházból. És azt sem mondták meg a szülőknek, hogy az életben maradt kisfiú agyvérzést kapott születés közben. A kórház szerint szabályosan csináltak mindent.”

Felelős nincs.

„Lezárult a belső vizsgálat a Fejér Megyei Szent György Kórházban elhunyt kismama ügyében. Attól kezdve, hogy bejutott az intézménybe a kismama, vétséget, gondatlanságot nem állapítottak meg.”

Felelős nincs.

„Egy héttel a szülés után meghalt egy cserkeszőlői asszony a szolnoki Hetényi Kórházban. A 33 éves, három gyermekes anya negyedik babájával ment a szolnoki kórházba, október 14-én szülés közben azonban kómába esett, és október 20-án meghalt. A kisbaba életét megmentették. A kórház szerint nem történt orvosi mulasztás.”

Felelős nincs.

„Eltemették a Kecskeméti Megyei Kórházban elvérzett kismamát. Az asszony császármetszéssel komplikációk nélkül szülte meg a kisbabáját, de a szülés után nem tudták elállítani a vérzését.”

Felelős nincs.

Nem folytatom, ne folytassuk! Észre kell venni egy nagyon rossz tendenciát! Észre kell venni, hogy az egyoldalú, súlyosan elfogult szakvélemények, az ítélkezés társadalmi hatása elől menekülő bírói magatartás csak ellehetetleníti a helyzetet. Nem lehet a tudást hatalmi érdekből tovább privilégizálni, és nem lehet szemet forgatva tovább hazudni, busás haszon fejében a szülő nőket megtévesztően patologizálni! Ennek a gondolkodásnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni!  Van alternatíva! Szemléletváltásra van szükség! Itt az ideje, hogy ne csak gyógyítsunk, de gyógyuljunk is! Gyógyuljunk ki a félelmeinket elfedő hazugságokból, gyógyuljunk ki az előítéletekből, a féltékenységből, a gyűlöletből. Ellenkező esetben ugyanis mindenféle gyógyír méreggé válik, akárcsak Szókratész bíráinak bürök itala. Még van remény! Ne feledjük antik örökségünket: e bölcs szerint – ki a tudást bábájától Diotímától kapta – a világban lévő rossz csak a jó hiánya. A jó hiánya…

Az elmúlt egy évben a politika tette a dolgát, és törvényt alkotott sebbel-lobbal, nagy sietségben, magára hagyottan. Mondhatnánk azt is, ahogyan ma szülni szokás. A politika tette a dolgát, mindenekelőtt tette azt jóakarattal. De hiába látta be talán még idő előtt a hiányosságait a születő törvénynek, nem tehetett mást, meg kellett felelnie. Pedig lett volna más út! De hiába szerette volna velünk együtt Ékes Ilona képviselőasszony is, hogy a szakmai egyeztetés fórumán Geréb Ágnes jelen legyen. Nem lehetett.  Szakmai kérdésekben nincs előrevivő, konstruktív párbeszéd. Nem lehet másik vélemény! Itt a válasz arra, hogy miért nem életszerű az új törvény. Itt a válasz arra, hogy miért nem lehet az eddigi otthonszüléseket praxisként elismertetni. Itt a válasz arra, hogy miért nem adtak ki egyetlen engedélyt sem a törvény életbe lépése óta. És itt a válasz arra, hogy miért nem lehet ma Magyarországon szabadon szülni! Mert vannak, akik mindezt nem akarják! Nem akarják, nem engedik, megakadályozzák, megbélyegzik, üldözik és büntetik!

Mi, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül! Erről a helyről üzenjük az orvosi kamarának, az ügyészségnek és az érintett bíróságoknak: itt az ideje, hogy felmentsék a vádak alól Dr. Geréb Ágnest és társait! Itt az ideje, hogy mindannyian társadalmi szinten kollektív felelősséget vállaljunk a szabad és háborítatlan szülés ügyéért! Itt az ideje, hogy a törvény szövege ne csak a bűn felől értelmeződjék! És itt az ideje, hogy a születés, életünk egyik nagy mítosza újra átélhető és elbeszélhető, közös élménye legyen minden magyar gyermeknek és anyának! Így legyen!