Szakmai véleményezés

Készítette: Mavis Kirkham

Mavis Kirkham Emeritus Professor of Midwifery (A szülészn?i tudományok nyugalmazott egyetemi tanára), Sheffield Hallam Egyetem, Anglia

A kérdést a 1971 óta folyamatosan végzett, otthonszüléseknél közrem?köd? bábai tevékenységem során szerzett tapasztalataim, valamint 1991 óta szerzett professzori szakértelmem alapján tárgyalom.

Az alacsony szülészeti kockázatú n?k számára az otthonszülés figyelemreméltó el?nyöket nyújt: ezek között szerepel, nem utolsó sorban az anya otthonának biztonsága és intimitása, a jatrogén ártalmak, a kórházi fert?zések, valamint a “kockázatra való összpontosítás kockázatának” kisebb valószín?sége (Edwards 2005; 112-115.) Az otthonszülés, a folyamatos bábai gondoskodással, igen biztonságos és elégedettséget okozó élmény lehet (Janssen et al 2009, Johnson and Davis 2005, Olsen 1997, Wiegers et al 1996, Campbell and MacFarlane 1994). A tervezett kórházi szülés nem nélkülözi a kockázatokat (Cohain 2010) és a legtöbb otthonszülésre jelentkez? n? nagyon is tudatában van ezeknek a veszélyeknek.

Az ikerterhesség elkerülhetetlenül több kockázattal jár, mint amikor az anya egyetlen babát vár. Országunkban az ikreket váró nőknek rutinszerűen a kórházi szülést javasolják. Mindazonáltal vannak olyan nők, akik ikreket várnak, mégis az otthonszülést választják, a választási lehetőségek gondos mérlegelése után. Klinikusi és kutatói tapasztalataim szerint ezek a választások korábbi, a kórházi szülészeti szolgáltatással kapcsolatos igen negatív tapasztalatokból erednek. Ha egy nő azt választja, hogy egy olyan független bábával szül, akiben megbízik és akit tisztel, úgy gondolom, hogy választását tiszteletben kell tartani. Országunkban, ha egy ikreket váró nő bejelentkezik egy független bábához, a bába feladata, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a szülés a lehető legbiztonságosabban történjen. Ez magában foglalhatja a lehetséges kockázatok kifejtését a páciens számára, annak biztosítását, hogy egy második bába is jelen legyen a szülésnél, valamint hogy minden szülés kísérő megfelelő képzettséggel rendelkezzen. Szükséges az újraélesztő felszerelés két újszülött részére, s a területileg illetékes szülészeti intézmény értesítése az esetről, valamint arról, hogy esetlegesen szükségessé válhat a kórházba történő átszállítás (amennyiben a nő ebbe beleegyezik), valamint az eset megvitatása a bába szakmai szupervízorával. Amennyire meg tudom állapítani, ez esetben ez mind megtörtént, bár azt hiszem, Magyarországon nem létezik olyan bába szupervízor, aki a kórházi vezetéstől külön áll, és tisztán szakmai tudása alapján fejti ki tevékenységét, mint egy angliai bába szupervízor.

Úgy gondolom, a „B” magzat szívverésének lassulását követő 9 percben a bába teljes mértékben megfelelően cselekedett, amivel biztosította, hogy a második iker gyorsan megszülessen. Én hasonlóképpen jártam volna el, bár nálunk bábák nem adhatnak be intravénásan gyógyszereket, ezért kétlem, hogy biztosítani tudtam volna, hogy a szülés ilyen gyors legyen. Az általam elolvasott feljegyzések azt mutatják, hogy minden erőfeszítést megtettek az újszülött újraélesztésére. A felső légutakat kitisztították és mivel a megszületésig tiszta volt a magzatvíz, nem volt szükség az alsó légutak leszívására, hiszen a magzat nem lélegezhetett be mekóniumot, a leszívás során viszont megsérülhetnek az érzékeny szövetek. A szakképzett segítők speciális segítséget hívtak, és közben szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést alkalmaztak. Egyértelmű, hogy a segítők mindvégig megfelelően reagáltak a baba állapotának alakulására, és méréseket végeztek a kisbaba életjeleire vonatkozóan. Az újraélesztést megfelelően végezték és az újszülöttet oxigenizálták amit bizonyít, hogy annak szívverése visszatért, azt követően, hogy az újraélesztés kezdetén szívműködés nem volt észlelhető. Világos, hogy központi kérdés ebben az esetben az, hogy mikor következett be a kisbaba agykárosodása. Értelmezésem szerint – nem vagyok azonban gyermekorvos – néhány éve a gyermekorvosok arra hajlanak, hogy az olyan jellegű agykárosodás, amelyet ez a baba szenvedett el, sok esetben inkább a várandósság ideje alatt következik be, mint a szülés közben (Illingworth 1985, Blair and Stanley 1988). Úgy tudom, erről a témáról jelentős újabb irodalom íródott, ez azonban nem tartozik az én szakterületemhez. Lehetséges, hogy a boncolás tisztázta volna ezt a kérdést, de ebben az esetben nem végeztek boncolást, amit én szokatlannak tartok. Az biztos, hogy nem állítható, hogy a kórházi szülés megelőzte volna az agykárosodást, ha egyszer nem tudjuk, hogy az mikor következett be. A baba szívfrekvenciájának változásai az azonnali újraélesztés közben, utalhatnak némi korábban fennálló patológiára.

Általános aggodalmat keltő pontok

Rendkívül aggasztó számomra az éles kontraszt Magyarországon aközött, ahogy a független bábákkal bánnak és ahogyan a kórházi személyzettel bánnak olyan esetekben, amikor az újszülött meghal, vagy egyéb kellemetlen esemény történik. Ez, úgy tűnik, alapvetően igazságtalan. Angliában minden bába a Nursing and Midwifery Council (Ápolók és Bábák Tanácsa) felügyelete alá tartozik, ami, noha távol áll a tökéletestől, arra törekszik, hogy valamennyi tagját egyformán kezelje, függetlenül attól, hogy hol dolgoznak, továbbá megpróbálja biztosítani azt, hogy az egyes egyének tevékenységét kollégáik ítéljék meg. Országunkban nagyon ritkák az orvosok vagy bábák elleni bűnvádi eljárások, csak a legszélsőségesebb körülmények között indítanak ilyet.

Az is aggasztó számomra, hogy a magyar bábákat kizárólag a kórházi protokollok szerint ítélik meg, miközben ezen protokollok azt a gyakorlatot szabályozzák, amelyet az otthonszülést választó nők épp elkerülni próbálnak. A kórházi gyakorlat rendkívül medikalizált, és sok, a kórházban rutinszerűen végzett eljárás otthoni környezetben nagyon veszélyes lenne, aneszteziológiai és sebészeti háttér hiányában. El kell ismerni, hogy a kórházi szülészet és az otthonszülés hátterében álló filozófiák, amelyeket gyakran neveznek a szülés orvosi és társadalmi modelljének is, nagyon különböznek egymástól.

Számomra furcsa, hogy Magyarországon nincsenek általános szabályok és viselkedési kódex, amely alátámasztaná a bábák tevékenységét, a szülés helyétől függetlenül. A mi országunkban a Midwives Rules and Standards (a bábákra vonatkozó szabályok és sztenderdek)(NMC 2004b) rendezik e területet.

Ha szabályszegésnek minősül az otthonszülésnél való szakmai jelenlét – mert megsérti azt az irányelvet, amely szerint minden szülésnek kórházban kell történnie -, az ellentétben áll a nők szabad választási jogával a szülés helyét illetően. Továbbá rendkívül előnytelen helyzetet jelent az otthonszülést választó nőket támogató bábák számára, noha az otthonszülést választó nőknek joguk van a bábák által nyújtott ellátásra.

Mavis Kirkham

2010 augusztusa