VÁDLOTTI ÉSZREVÉTELEK AZ ORVOSSZAKÉRT?I VÉLEMÉNYEKHEZ ÉS NYILATKOZATOKHOZ

2011. február 15.

 

Készítették:

 

dr. Geréb Ágnes

Király Ágnes

dr. Frigyes Júlia

dr. Németh Mónika

Schanda Mónika

A jelen perben kirendelt valamennyi igazságügyi orvosszakért? kompetenciája kizárólag a kórházi aktív szülésvezetés, a kórházi szülészeti-n?gyógyászati szakmai protokollok és szabályok ismeretére terjed ki. A büntet?eljárás tárgya nem az otthonszülés, hanem a konkrét esetek vizsgálata, ugyanakkor megkerülhetetlen ez a kérdés, mivel a büntet?jogi felel?sséget a foglalkozási szabályszegés alapozza meg. Álláspontunk szerint a bábákra a bába foglalkozás szakmai szabályai, nem pedig a kórházi szülész-n?gyógyász szakma szabályai az irányadók. Tevékenységünk során is ezeket a szabályokat követjük, így úgy lenne helyes és igazságos, ha a felel?sségre vonás alapját is ezek képeznék. Az a jelenlegi helyzet, hogy Magyarországon jogilag nem szabályozott foglalkozás a bábaság, nem változtat azon a körülményen, hogy a bábai tevékenységre a világon mindenhol a kórházi szülészeti-n?gyógyászati protokolloktól eltér? szabályok vonatkoznak. Emlékeztetünk az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010. december 14-én a T. kontra Magyarország ügyben meghozott ítéletére is, amely éppen a jogi szabályozás hiányára és az otthonszüléseknél segédkez? egészségügyi szakemberek jogi fenyegetettségére utalva állapítja meg az emberi jogok sérelmét. Figyelmet érdemel, hogy a strasbourgi határozat az Egészségügyi Világszervezet WHO/FRH/MSM/96.24 számú “A normál lefolyású terhesség gondozása: gyakorlati útmutató” címet visel? ajánlását hivatkozza be szakmai háttéranyagként.

 

A fönti, elvi jellegű kifogás a gyakorlatban oly módon mutatkozik meg, hogy a kirendelt igazságügyi orvosszakértők olyan foglalkozás szabályairól nyilatkoznak, melyről sem elméleti tudással, sem gyakorlati tapasztalattal nem rendelkeznek.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a perben eljáró igazságügyi orvosszakértők szakvéleményében kifejtett állításainak kritikáját nem csupán mi, hanem az általunk fölkért nemzetközi szakemberek is megfogalmazták korábban becsatolt nyilatkozataikban. A kifogások egy része szakmai jellegű, egy másik része pedig a szakértők előítéletességére vonatkozik.

Álláspontunk szerint dr. A. Miklós, dr. B. István, dr. B. Pál, dr. H. Csaba és dr. M. Miklós igazságügyi orvosszakértők az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet „Az igazságügyi orvosszakértők magatartásáról és felelősségéről” című, 9. számú, jelenleg is hatályos módszertani levelének előírásait számos esetben figyelmen kívül hagyták. Véleményünk alátámasztásához az orvosszakértői véleményeket, jegyzőkönyveket és használtuk föl.

A módszertani levél értelmében a szakvélemény többek között nem felel meg a szakértői hivatás szabályainak, ha az orvosszakértő

 

 

1. önkényes gondolatmenet alapján, szakmai indok nélküli állítást közöl;

A 2010. októberi jegyzőkönyv 23. oldalán a következő mondatok szerepelnek: „Itt van a leírás szerint APGAR 1, ami nagyon súlyos, majdnem a klinikai halál állapotát jelenti. Ebben az állapotban nem lehet várni a légcsőnek a csövezésével az úgy nevezett intubálással. Ilyenkor nem ambu maszkot használunk, hanem legelső lépés a légutak szabaddá tétele és a szívműködéstől függően a szívmasszázs végzése.”

Ezzel szemben a légutak szabaddá tétele után föltétlenül a tüdők átlélegeztetése következik a szívmasszázst és az intubálást megelőzően, különben a szívmasszázs segítségével összehúzódásokra bírt szív csak az oxigénben szegény vért keringetné a testben. „Ha egy újszülöttet pozitív nyomással kell lélegeztetni, akkor ezt végezhetjük lélegeztető ballonnal maszkon keresztül, vagy (endotracheális) tubushoz csatlakoztatva. A maszkos lélegeztetés előnye, hogy ez azonnal elkezdhető, míg az endotracheális tubus bevezetéséhez szükséges idő késlelteti a lélegeztetést. Lélegeztető ballonnal egy újszülöttet maszkon keresztül is sokáig lehet jól lélegeztetni. (Újszülött újraélesztés. Kiadta az Újszülött Életmentő Szolgálat, Szeged, 1994. 5. fejezet, 6. o.) „Pozitív nyomású lélegeztetés ballonnal és maszkkal, vagy ballonnal és endotracheális tubussal végezhető… A legtöbb esetben a ballon és a maszk megfelelő használata hatásos és gyors pozitív nyomású lélegeztetést biztosít. Bár néhány gyakorlott szakember előnyben részesíti az intubálást, ha pozitív nyomású lélegeztetés szükséges, azonban a beavatkozással értékes idő veszíthető el és sérülést lehet okozni ügyetlen intubálással különösen akkor, ha ismételt intubálási kísérlet történik.” (Újszülött újraélesztés. Kiadta az Újszülött Életmentő Szolgálat, Szeged, 1994. 3C fejezet, 5. o.)

 

2.„szakértői tekintélyének" kihasználásával eltér a természettudományos szemlélettől;

 

A 2011. január 18-i jegyzőkönyv 35. oldalán a szakértő a következőket mondja: „Az, hogy jó magzati szívhangok, az egy általános definíció. Én sem ebben, sem egyéb ügyekben én olyan magzati szívhang leírást... a magzati szívhangnak vannak kvalitásai. A magzati szívhang összekeverhető az anyai szívhanggal. Tehát akkor, ha én azt írom, hogy jó magzati szívhang, akkor annak meg van az a definíciója, hogy 120-tól 160/minutum, megfelelő akcelerációkkal, megfelelő oszcillációkkal, tehát ennek vannak kvalitásai. Az, hogy jó szívhang ez nekem semmit nem mond.”

 

A szakértő a föntiek alapján addig jut el, hogy a szívhangokat nem is ellenőriztük. Kizárólag a CTG gép segítségével készített görbét fogadja el a szívhangok minősítésére, hiszen oszcillációt emberi füllel meghallani nem lehet. Ha ennek a követelésnek kell megfelelni, akkor sehol, semmilyen körülmények között, egyetlen percre se lehetne CTG ellenőrzés (regisztrátum-készítés) nélkül vajúdni, hiszen a szüléskísérő vagy szülésvezető szükség esetén hiába állítaná, hogy a szívhangok jók voltak, regisztrátummal nem tudná igazolni. A Szakértő tekintélyét arra használja, hogy a szülőszobai tevékenységben nem jártas személyeket arról győzze meg, hogy az országszerte minden szülészeten, minden szülésleírásban általánosan szereplő „jó magzati szívhangok” fogalom nem azt jelenti, hogy a szívhangok frekvenciája valóban az egészséges tartományban (120-160/min.) van.

 

3. olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek nem tartoznak szakismeretei közé, továbbá, ha állításait szakmai ténymegállapításokkal nem támasztja alá, hanem olyan feltételezésekbe bocsátkozik, amelyek nélkülözik a tárgyi alapot;

A 2010. júniusi egyesített jegyzőkönyv 377-378-379. oldalán a szakértő arról a műfogásról, amelyik G. Martius nevéhez kötődik, a következőket állítja.: „A baj az, hogy ezt a műfogást korábban valóban, többször alkalmazták, de éppen a veszélyei miatt ma ezt nem tartják alkalmazhatónak.” „Ismert műfogásról van szó. Én elég régen jártam egyetemre és használtam ezt a babát a II. sz. Szülészeti Klinikán. Nekünk akkor még tanították, azzal a megkötéssel, hogy ez egy veszélyes tevékenység.”„Én annak idején úgy tanultam, hogy egy próbálkozást követően ha nem sikerül, akkor ezt ne próbáljuk tovább.”„Nem ismeretlen maga a technika a szakma számára, még én is ismerem, pedig nem vagyok szülész.” „Én annyit tudok, hogy 1963-ban végeztem, akkor még tanították nekünk.”

G. Martius 1984-től kezdett publikálni, a nevezett műfogást egy 1998-as szaklapban ismertette tapasztalataival együtt. 1963-ban, amikor a Szakértő egyetemre járt, a G. Martius-féle műfogás még nem is létezett. Prof. Dr. Gerhard Martius legutóbb 1994-ben kiadott „Regelwidrigkeiten des Geburtsmechanismus” című könyvében viszont a műfogás részletes leírása szerepel.

Magyarul dr. Világhy István írta le a „Hüvelyi szülészeti műtéttan” című könyvében.

A 2010. októberi jegyzőkönyv 18. oldalán olvasható a következő szakértői vélemény:
„Én megmondom őszintén, több kollégával beszéltem és érthetetlenül néztek rám amikor mondtam, hogy nálunk ennyi meg ennyi szövődmény van, mert nem tagadták volna le, ismerve barátaimat.”

A szövődmények mértékére való ilyen módon való utalás a minimálisan elvárható tudományosságot is nélkülözi.

 

 

4. A szükséges körültekintést elmulasztja, vagy meg nem engedhető módon általánosít;

A 2010. júniusi egyesített jegyzőkönyv 393-394. oldalán olvasható a következő:
„A 2003. december 10-én készült ultrahang leletből – amely jó magzati szívműködéseket igazolt – és vádlott azon közléséből – ami szerint a szülés menete alatt végig jó magzati szívhangokat észlelt – az a következtetés vonható le, hogy a magzati agykárosodás a több órás vajúdás alatt

alakult ki.

 

A Szakértő kiemel a tények közül kettőt, amelyeket úgy tüntet föl, mintha ezeknek a magzati agykárosodás kialakulásával ok-okozati összefüggése lenne, pontosabban, mintha ez a két kiragadott tény igazolná azt, hogy a vádlottak a több órás vajúdás alatt mulasztást követtek el.  Az állítás önkényes gondolatmenetet követ, szakmai indok nélküli, elmulasztja a szükséges körültekintést.

5. a véleményben a leleti résszel ellentétes megállapítást tesz; egyoldalúan értékel;

A 2010. októberi jegyzőkönyv 24. oldalán olvashatjuk:  „Az intravénásan adott oxytocin okozta az első és igen súlyos magzati oxigénhiányt. Én elfogadom, amit a Geréb doktornő mond, hogy addig jó volt a szívhang és addig tiszta volt a magzatvíz. De abban az esetben, amikor a szülő nő megkapta az oxytocint, akkor az oxytocin teljesen ráfeszült a magzathengerre, a lepény olyan kontrakcióba került, amely kontrakció alatt gyakorlatilag a lepényi keringés megszűnik, vagy minimális. Tehát az oxigéncsere a magzat számára megszűnik és ez olyan dolog, ami nem csak rontotta a magzat helyzetét és perceken belül a súlyos állapotát okozta.”

A szakértő azt állítja, hogy a vádlotti álláspont szerint B. („B” magzat) az oxitocin beadásáig jó állapotban volt. Ez a leleti résszel ellentétes, hiszen minden vádlott egybehangzóan állítja, hogy éppen azért kellett az oxitocint beadni, hogy a rossz állapotban lévő újszülött azonnal megszülessen. Tehát jelen esetben nem az oxitocin volt az oxigénhiányos állapot kiváltója.

A 2010. júniusi egyesített jegyzőkönyv 384. oldalán szerepel a következő: „Jelen esetben – úgymond bizonytalan születési időpont birtokában – olyan helyzetben kapott intravénásan, tehát visszéren keresztül oxytocint, ami gyakorlatilag a veszélyhelyzetet előidézte. Jelen esetben egy nagy mennyiségű méhösszehúzó szer azonnali vérbe történő adásával vészhelyzet alakul ki, tekintettel arra, hogy a magzatra ráfeszülhet a méh.”

 

A fönti mondatokban egy másik szakértő vonja le ugyanazt a téves végkövetkeztetést, miszerint az oxitocin volt a vészhelyzet előidézője, holott valójában a már kialakult vészhelyzetben a legjobb megoldás volt az oxitocin adása, hiszen hatására a kisbaba az oxitocin által előidézett első kontrakció alatt azonnal megszületett.

 

6. a szakmai bizonyításban igénytelen;

Dr. B. István 2009. november 16-i 927/2009, Orvosszakértői véleményének 7. oldalán súlyos megállapítást tesz, amelyet az egész eljárás alatt egyik szakértő sem támaszt alá semmiféle bizonyítékkal:

„... a magzat halála a mentőegység kiérkezését megelőzően, még a szülőútban bekövetkezett.”

 

7. a szakmai fogalmakat pontatlanul használja (nem megfelelő fogalmakat közöl, és hasonlókat tévesen vagy összekeverve, olykor minden megalapozottság nélkül alkalmazza).

A 2010. júniusi egyesített jegyzőkönyv 401. oldalán olvashatjuk: „A baba tónustalan volt, spasztikusak voltak a végtagok, ehhez viszont hozzá lehet rendelni a későbbiekben olyan idegi károsodást, ami már eléri a mérhető baleseti munkaképesség alsó határát.”

A szakértő egyazon mondatban ellentétes jelentésű fogalmakat használ az újszülött izomtónusának jellemzésére. Tónustalanság alatt az izmok petyhüdt állapotát értjük. Ezzel szemben a spazmus fokozott izomtónust jelent. A „tónustalan” és a „spasztikus” egymással ellentétes fogalmak. Lehetetlen, hogy egy izom egyszerre tónustalan és spasztikus legyen. A mondat többi része is értelmezhetetlen.

A 2010. júniusi egyesített jegyzőkönyv  395. oldalán olvashatjuk.: „A cianózis alatt szederjességet értünk; a centrális az egy minősítés, egy következtetés, központi idegrendszerűnek tartja a leíró.”

A cianózisnak két fajtáját különböztetjük meg: a perifériás és a centrális típust. Perifériás cianózis alatt a végtagok (főképp a kézfej, lábfej, illetve az ujjak) bőrének lilás elszíneződését értjük, többnyire helyi keringés- eltérés áll a hátterében. Centrális cianózisról akkor beszélünk, ha testszerte észlelhető a lilás bőrszín. Oka az artériás vér oxigéntelítettségének csökkenése. Eredetét tekintve nincsen köze a központi idegrendszerhez. A szakértő itt is pontatlanul használja a szakmai fogalmakat (nem megfelelő fogalmakat közöl, és hasonlókat tévesen vagy összekeverve, olykor minden megalapozottság nélkül alkalmazza).

 

 

A módszertani levél nem tartalmazza, hiszen nyilvánvaló, hogy egy igazságügyi orvosszakértő nem lehet előítéletes, nem lehet részrehajló, nem tehet valótlan megállapításokat, nem hivatkozhat légbőlkapott, nem létező forrásra, nem vonhat kétségbe vagy nem fogadhat el tényeket pusztán azon az alapon, hogy azt a vádlott, vagy pedig orvoskollégái valamelyike állítja-e.

Elfogadhatatlan az orvosszakértői véleményekben újra meg újra fölbukkanó előítéletesség. Ennek legkirívóbb példáját olvashatjuk Dr. B. István, 2009. november 16-i 927/2009-es számú orvosszakértői véleményének 23-24. oldalán:

„Szemben védő álláspontjával nincs olyan szakirodalmi hivatkozás, mely szerint a fejet, rögzített mellkas mellett 180, vagy 360 fokos szögben el lehetne, vagy el kellene forgatni. Ez az élettel összeegyeztethetetlen helyzet. A nyak kitörése nem egyeztethető össze sem bábai, sem orvosi tevékenységgel. Ugyanakkor teljes egészében egyetértek védővel abban, hogy a nyak 180, vagy 360 fokos elforgatására van szakirodalom, ugyanakkor ez nem egészségügyi szakirodalom, hanem az élet közvetlen kioltására alkalmazható mozdulat.”

 

 

„A kifejtettekből következik:” – összegzi mondandóját az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 9. számú módszertani levele – „elengedhetetlen társadalmi érdek, hogy a szakvélemény mindenben helytálló, megbízható, objektív és tudományos értékű legyen, ha akár egyetlen ügyben is hibás, téves vagy helytelen szakvélemény születik, az – amellett, hogy általában is kétségeket támaszthat az egész szakértői intézménnyel szemben – téves hatósági döntés, téves bírói ítélet forrása lehet.”

 

 

(Geréb Ágnes)              (Király Ágnes)             (Frigyes Júlia)             (Németh Mónika)             (S. Mónika)