Úgy az anyának, mint a megszület? léleknek az az optimális, ha a testének-lelkének-érzelmeinek legmegfelel?bb körülményeket biztosítják a szülés-születés során - szól Soma Mamagésa eheti üzenete Geréb Ágnesr?l és az otthon szülésr?l. >>>

 

 

„Nehéz a bilincs Geréb Ágnes lábán” – akár egy ballada kezdő sora is lehetne. Tudjuk jól, hogy a  balladák a népköltészetben és a szépirodalomban szomorú hangvételű, többnyire tragikus eseményt elmesélő lírai elemeket tartalmazó költemények. És az ő története, és mindaz, amit az általa és vele történtek megmutatnak: tragikusak.

 

De a tragédia nem itt kezdődött. Sokkal korábban. Úgy gondolom (és ezt nagyon sokszor végiggondoltam), hogy az elmúlt évtizedek egyik legtöbb lelki nyomorúságát és sérülését hozó vétke, sőt: bűne, az hogy a nőktől elvették az anyaistenségükhöz méltó szülést, a megszülető gyermektől pedig elvették a háborítatlanságot és a megérkezés melegségét. Mindennek meg is lett a következménye: neurotikus generáció vagyunk. Szinte mindenki szorong. Aminek viszont az a „nagyszerű” következménye, hogy a megfélemlített, szorongó ember sokkal jobban „money-pulálható”…

Majd mi megmondjuk, miként születsz, és mikor vagy éhes!

Vegyük sorra a történéseket! XIV. Lajos, azaz a Napkirály kitalálta, hogy egy függöny mögül meg szeretné lesni a felesége szülését. Ezért őt a hátára fektették, hogy Lajos jobban láthassa. És aztán ezt hozták divatba. Micsoda őrület! Próbáljon meg valaki fekve kakálni! Micsoda őrület! Egy férfi mondja meg egy nőnek, hogy kell szülni? Bevitték a szülést a KÓROK házába, elvéve ezzel a nőtől azt a belső bizonyosságot, tudatot, hogy ő képes arra, amire az Isten teremtette. Jó, erre azt mondják, hogy bármikor előállhat komplikáció, a XXI. században már felelőtlenség kihagyni a technika adta segítségeket. Adott esetben ez igaz is.

 

 

olvassa el a teljes cikket itt >>>